A tökéletes szülőséghez vezető út göröngyös, rögös, sőt szakadékokkal teli.
Ez a cél? Tökéletes, brilliáns, zen állapotú szülővé válni?
Nézzük, válaszolj igazán őszintén magadnak:
⇒ Szeretnél tökéletes szülő lenni, aki soha nem hibázik?
⇒ Szeretnéd, hogy gyermekeid soha ne legyenek szomorúak, mert Te éppen türelmetlen voltál?
⇒ Szeretnéd, ha mindig tökéletes döntést hoznál?
⇒ Szeretnéd, ha szuper szülőnek látnának más felnőttek minden pillanatban?
⇒ Szeretnéd, hogy szülőként soha ne éld meg a szülői bűntudat érzését, mert nem voltál eleget velük, nem voltál türelmes, nem tudtál mindig rájuk figyelni, érzelmileg megérteni őket?
Ha most elmondom a saját és a szakma véleményét, elolvasod a cikket végig?
Ha csak egy kérdésre igennel válaszoltál, olvasd végig 😊
KÉPTELENSÉG tökéletes szülőnek lenni.
Az egyik legnagyobb feladatom munkám során, hogy megmutassam a szülőknek, Neked, anno saját magamnak, hogy nem tudunk tökéletes szülők lenni. Sőt, nem is kell tökéletes szülőnek lenni.
Te ismersz ilyen szülőt a környezetedben? Biztos nem, ha igen, kérlek küld el a számát, fel fogom hívni egy személyes interjú erejéig.
Egyrészt bennünket sem tökéletes szülők neveltek, így még ha fejlesztjük is magunkat nagyon-nagyon tudatosan, akkor sem leszünk azok. Sok esetben viszünk tovább szülői működéseket, melyeket mi gyermekként hallottunk, tapasztaltunk.
Tudom, hogy sok mindent már másképp csinálsz! Sőt, lehet, hogy szöges ellentétje vagy szüleidnek, teljesen ellentétesen neveled a gyermekeidet. De ha belenézel abba a bizonyos tükörbe, felfedezel, olyan mondatokat, hanghordozásokat, értékeket, akár kritikai megfogalmazásokat, melyet szüleidtől hallottál.
⇒ Aki éjjel legény, legyen nappal is – Huuu, de utáltam ezt a mondatot, amikor kamaszként ici-picit később értem haza, és nem tudtam felébredni másnap az elvártak szerint.
⇒ Muszáj dolgok, márpedig vannak.
⇒ Tanulj, mert csak azt nem vehetik el tőled.
⇒ Mit fognak szólni a többiek?
⇒ Az én gyerekem nem tanulhat, viselkedhet így…
Másrészt felnőttként sem viselkedünk mindig flottul, kibillenünk az egyensúlyunkból, dühösek, mérgesek vagyunk egy helyzetben, adott esetben minősítő véleményünk, gondolatunk van egy másik személyről.
Tehát nem egy Zen, vagy egy Budha állapotban éljük a hétköznapok pillanatait. Így hogyan is várhatnánk el önmagunktól, hogy szülőként tökéletesek legyünk.
Érzelmeink, körülményeink, fáradtsági faktorunk, otthoni szituációk, párkapcsolati viszonyok befolyásolják döntéseinket, cselekedeteinket. Előfordul az is, hogy nem a gyermekeinkre vagyunk mérgesek, de az egész napos feszültséget, melyet munkahelyről, párkapcsolatból, oktatási új szerepeinkből rajtuk vezetjük le, öntudatlanul rajtuk csapódik. Persze utána megbánjuk, de a kimondott szónak súlya van. (De minden orvosolható is!!!)
A legfontosabb szempont, hogy miért ne akarjunk tökéletes szülők lenni, azok a gyermekeink.
Ha a gyermeked azt látja felnőtt koráig, hogy Te mindig tudod a jó választ, mindig nyugodt és higgadt vagy, minden problémát mosolyogva oldasz meg, soha nincs összetűzésed a barátaiddal, pároddal, kollégáiddal, ha Te vagy a legboldogabb, hogy azt a szakmát választottad, amiben most is tevékenykedsz. Te mindenkinek megbocsájtottál már, soha nem bántottak és piszkáltak osztálytársaid….. és lehetne még folytatni a sort.
Mit fog érezni a gyermeked? Hogy ő soha nem tud Téged utolérni, Ő soha nem lehet annyira ügyes, határozott, kiegyensúlyozott, mint Te vagy. Hiszen lehet, hogy neki már most vannak sebek a lelkében, neked meg felnőttként sincs.
Elérhetetlenné válunk szülőként, mindig ügyetlenebbnek, gyengébbnek fogja magát érezni. Hatalmas elvárás fog nehezedni rá, hogy neki minimum olyan jónak kell lennie, mint a szüleinek. Azt fogja érezni, hogy ő kevés, soha nem tud megfelelni a kimondatlan elvárásoknak.
Ez nem egy könnyű gyermeki megélésnek tűnik számomra.
Hogyan lehetsz ELÉG JÓ SZÜLŐ? Bruno Bettelheim: Elég jó szülő című könyve nem egy könnyű, laza olvasmány.
A legfontosabb 1 millió forintot is érő mondata, üzenete, hogy minden szülőnek, elég jó szülőnek kell lennie, tökéletesnek soha!
Nézzük, hogy mi az, amit viszont nagyon fontos megtenned!
√ Hitelesnek látszani. Akkor tudsz hiteles lenni, ha érzelmeid, összhangban vannak mondataiddal és cselekedeteiddel. Azt mondod, hogy persze, örömmel tudok veled játszani még 2 órát gyermekem. Miközben vár a munka, a háztartás, és nincs öröm benned, hogy ismét leülj barbie babázni.
De leülsz, mert azt gondolod, ez egy szuper szülő feladata. A gyermeked, viszont megérzi ezt. Érzi, hogy a lelked, a tekinteted, a nonverbális jeleid, nincsenek összhangban a mondatokkal. Bizonytalanná válik, nem tudja, hogy melyik a valóságos, az érzelmei vagy amit lát.
Így tanulnak meg gyermekeink leszokni arról, hogy az érzéseikre hallgassanak, azonosítsa mit érez, mit gondol, majd eszerint cselekedjen. Hiszen lehet, hogy több esetben nem ezt látta a szülein.
Mi a célszerű ilyenkor?
Elmondani, hogy most nincs időd, mert dolgoznod kell. Pontosítsd neki, mond el, hogy mikor leszel elérhető a számára és akkor legyél is az. Mond el, hogy játszol vele, de nem tudsz ennek most örülni, mert sok munka vár rád . . .
√ Nyugodtan mond el, hogy mit érzel, fáradt vagy, feszült vagy, szeretnél meginni egy kávét, dühös vagy, mert eltörtél valamit stb…
Gyermekeink rajtunk keresztül tanulják meg megfogalmazni saját érzelemvilágukat.
(Erről bővebben, egy másik blogcikkben fogok írni, mert annyira fontos, értékes téma minden szülő és gyermek számára.
√ Fel kell vállalnunk, ha hibáztunk és tudnunk kell bocsánatot kérni
√ Megmutathatjuk nekik gyengeségeinket, mihez nem értünk, mit nem tudunk megoldani…. máris sokkal közelebb érez bennünket, és nem az elérhetetlen tökéletes szülőnek
√ Mutassuk meg számukra, hogy mi szülők, hogyan vállalunk felelősséget saját cselekedeteink fölött. Mondjuk el, hogy egy helyzetben hogyan döntöttünk és annak mi lett a következménye. Ezzel megtettük az első lépcsőt, hogy ők is elkezdjenek felelősséget vállalni.
100-as erősségű a fontossági lépéseknél:
√ Érzelmileg elérhetőnek lenni gyermeked számára. Ha segítséget, vígaszt, ölelést, támogatást, megnyugtatást, vele töltött időt kér, akkor legyél hitelesen, érzelmileg elérhető. Ha az érzelmeid máshol vannak, a saját szintjén fogalmazd meg neki.
√ Rengeteg testi kontaktust adni. Ölelni, érinteni, babusgatni, kézen fogni. Még a kamaszok is igénylik a lelkük mélyén bizonyos pillanatokban. Azt a pillanatot kell megragadni.
√ Beszélgetni! Szemükbe nézni, figyelni rájuk, megérteni érzelmi állapotukat. Nagyon sokat kérdezni, megfejteni, hogy mi is van bennük, mire lenne igényük.
√ Együtt kacagni!
√ Együtt játszani, időt tölteni!
√ Mesélni saját gyermekkori élményeidről, érzéseidről, megküzdési stratégiáidról, jó megoldásokról.
√ Kimondani: SZERETLEK, BÜSZKE VAGYOK RÁD, MEG TUDOD CSINÁLNI, SZÉP VAGY, MINDENT VALÓRA TUDSZ VÁLTANI, MINDIG OTT LESZEK MELLETTED ÉS SEGÍTELEK.
√ Értékeit, erősségeit, fejlődését, eredményeit hangsúlyozni, mi az, amit, olyan jól csinál.
Nem is olyan nehéz? De…. nagyon nehéz, még elég jó szülőnek is lenni. Mindig figyelni, jelen lenni, korrigálni, dicsérni, támogatni, érzelmileg elérhetőnek lenni. Ezért van bennünk oly sokszor szülői bűntudat.
A szülőség életünk egyik legnehezebb, legnagyobb kihívásokkal teli minőségünk. Így hát, nem adjuk fel 😊
A cikk terjedelme miatt folytatásos rész következik:
- Érzelmeink megfogalmazása, valamint gyermekeinknek való átadása
- Hogyan lehet jól kérdezni a gyermekektől?
- Bocsánatkérés fontossága
- A gyermeki düh, harag mögötti mély érzelmek
Ha megírod mi érdekel konkrétan, szívesen kifejtem azt a kérdéskört is.
Sonkoly Zsuzsa
Szia!
Nagyon érdekelne, hogy szülőként, az általad is említett bűntudattal hogyan lehet leszámolni? Akkor is bűntudatot érzek, ha ésszel tudom, hogy nincs rá okom.
Kedves Zsuzsanna!
Ez egy nagyon fontos mondat! Köszönöm a hozzászólásodat!
Sokszor jutunk el az első pontig. Eszünkkel tudjuk a dolgokat, a célokat, mit kellene csinálni, de érzelmeink nem ott tartanak.
Érzelmi szinten nem tudjuk meglépni, megvalósítani!
A kulcs a hármasságban rejlik. Test-lélek-szellem vagy Gondolataink-Érzelmeink-Cselekedeteink hármasságában.
A gondolatainkkal tudjuk a lépéseket, de el kell jutni az érzelmi szint megváltoztatására, hogy ne okozzon testi tüneteket, vagy a cselekedeteinkben is megvalósuljon.
Érzelmi szint megértése, alakítása a legösszetettebb feladat.
A bűntudat egy nagyon mély érzés…sok sok emléket hordozhat magában, sok sebeket élhetett meg.
Munkámban ilyen esetekben mindig megpróbáljuk közösen a szülővel megkeresni a gyökereket.
Honnan eredhet a bűntudat? Mi okozta? Saját bűntudatunkat cipeljük és nem tudjuk letenni? Vagy ez egy családi mintázat, a szüleinknél is jelen volt… ebbe tanultunk bele.
A bűntudatot jó letenni, de ahhoz meg kell találni a kezdő momentumokat.
Talán elindíthat az úton a Miértek kérdése? Amit a szituáció ismerete nélkül nehéz leírni, de nézzük meg egy kitalált válaszok alapján.
– Miért érzünk bűntudatot? – válasz: pl.: mert nem tudok mindig érzelmileg figyelni, jelen lenni a gyermekem mellett.
– Miért nem tudsz figyelni, jelen lenni mindig? – válasz: pl.: mert sok munkám van és mert annyi minden van a fejemben.
– Miért van annyi minden a fejedben, ami miatt nem tudsz figyelni? – válasz: pl.: mert sok minden kavarog bennem, amit nem tudok elmondani
– Miért nem tudod elmondani? – válasz: pl.: mert ha elmondom, lehet, hogy megbántom vele a másikat.
– Miért érzed azt, hogy megbántod vele a másikat? – válasz: pl.: mert már mondtam és nem történt semmi
……..folytatni a sort, amíg úgy érezzük eljutottunk a legfontosabb válaszhoz.
Nem ez az egyetlen megoldási út. Ez egy, ami talán otthon kipróbálható és közelebb visz a bűntudat érzés gyökereihez.
A másik segítség, hogy a jelenben kell lennünk. Arra kell fókuszálnunk, hogy most mi van, most mit tudok tenni, most hogyan vagyok jelen mint szülő. Számításba venni azt, hogy mennyiszer tudok elég jó szülő lenni, mennyi mindent tudtam és tudok adni gyermekem számára.
Köszönöm, hogy elolvastad a cikket és a hozzászólásod!
Sonkoly Zsuzsa
családterapeuta