Ki az úr a háznál? Ki dirigál otthon?

Családi Napló – 1. rész
Mindennapos Spartan futás

„Én ezt már nem bírom!”

„Állandóan küzdök a gyerekekkel!”

„Mindig harc megy valamiért!”

„Miért nem lehet ezt egyszerűbben?”

 

Életünk egyik legkihívásokkal telibb terepe a gyermeknevelés!

Leginkább egy most nagyon divatos Spartan futás tudja szemléltetni. Sárosan, izzadtan, mocskosan, hatalmas mosollyal érünk a célba 😊

Vannak könnyebb terepek, amikor nem is érezzük a súlyt, szárnyalunk és élvezzük, amit csinálunk. Majd jön egy emelkedő, feszültségekkel teli pálya vagy egy mélyrepülés a pocsolyába.

A szülőséget nem tanították egyikünknek sem. Ezt elsajátítjuk valahogyan. Láttuk, éreztük bőrünkön, szívünkben éreztük, hogyan tették mindezt velünk szüleink. Tanultunk jó és kevésbé jó példákat. Megfogadtuk egy párszor, hogy ők lesznek a példaképeink, vagy pont ellenkezőleg, úgy biztosan nem fogom a gyermekeimmel csinálni. Kinek mi adatott…

Olvasunk rengeteg könyvet, posztot, előadást nézünk, de a valóságshow annyira más. Ott nincs mindig idő gondolkodni, hogy hogyan reagáljak, mit mondjak a gyermeknek, hogyan döntsek jól.

Hogy alakul ki ez a helyzet?

Rohanunk az iskola, munkahely, háztartás között, nincs időnk önmagunkra sok esetben. Sokszor könnyebb ráhagyni a gyerekekre, hogy nem pakolnak el, kiharcolnak még 1 óra mesét, az utolsó utáni 100. csúszdázást, megvenni a játékot a boltban, majd lassan mindent elérnek, hogy úgy legyen, ahogyan ők szeretnék.

Egy ideig kényelmetlen a szülőnek ez a pozíció, de keresnek rá magyarázatot, nincs időm, haladjunk már, addig is nyugodtan főzök, csak ne mások előtt „hisztizzen”. Amikor már nagyon feszíti, hogy a gyermek irányítja az életét, próbálja visszaszerezni az uralmat életük felett.

Nehezen… hiszen a gyermeke megtanulta, hogy ha harcol, akaratoskodik, ő irányítja viselkedésével, érzelmi hullámzásaival, hatalmas sírásával a cselekvést, megéri egy-két napig bekeményíteni és visszaszerezni az irányítást.

A kontrollt pedig ismét kiadja a kezéből.

Pár év múlva pedig csak azt veszik észre, hogy ha nemet mondanak, vagy csak mondanának a gyermeknek, kiskamasznak, hatalmas balhé, fenyegetőzés, mély „depresszióba” zuhanás következne, melyet egy idő után nem lehet bírni és időszakosan ismét feladják a szülők.

Mi történik valójában?

Ki dirigál otthon? Sonkoly Zsuzsa családterapeuta

A szülői szintnek és a gyermeki szintnek el kell különülnie. A felnőtt, aki felelősséget vállal, gondoz, terel az élet útján, szeret, odafigyel, gondoskodik, megteremt, támogat, vígasztal, erősít. A gyermek pedig megy az úton, ahol vigyáznak rá, erősítik személyiségét, készségeit, képességeit, játszik, ismerkedik az élettel, biztonságban nyitogatja szárnyait. A bizalom alapja szerint elfogadja szülei iránymutatásait.

Ezt leginkább következetes gyermekneveléssel lehet elérni.

Gyakran látom, hogy a gyermekek felkerülnek a háromszög, háztető tetejére, és mint egy kiskakas onnan kiabálnak lefelé, hogy mit szeretnének.

A gyermek elérte szüleivel együtt, hogy ő határozza meg mit csinálnak, mennyit számítógépezhet, mennyit ehet, mihez van kedve, milyen programokon nem vesz részt, kivel nem tartja a kapcsolatot.

ki az úr a háznál?

Mert ebben ez valósul meg – Neki mihez van kedve! Mi esik jól neki, az adott pillanatban! Nem figyel a másik helyzetére, a szülő lelki állapotára, nincs empátia, megértés. Igazi önérvényesítő, az történik, amit ő szeretne.

Mindeközben nem érzi magát biztonságban, hiszen gyermek, nem éli meg a bizalomteli kapcsolatot, mert eléri, hogy azt történjen, amit ő akar, de közben azt is, hogy rám hagyják, nem is vagyok nekik fontos, csak szabadulni akarnak. Ördögi kör!

Hogyan lehet megváltoztatni?

  • át kell beszélni a gyermekkel, hogy ez meg fog változni
  • milyen kötelező érvényű szabályok és keretek lesznek
  • ha a kereteket átlépi, akkor annak milyen következményei lesznek
  • mennyi ideig tart
  • amikor valamiben döntünk, képviselünk „rugalmasan” kell tartanunk magunkat hozzá
  • a pozitív változások jutalmai

Mindent közösen célszerű kialakítani, mert ha a gyermek is beleteszi, hogy viselkedésének következménye mi legyen, valamint a változások jutalmai, akkor a sajátjának érzi, és fontos lesz számára elérni, hiszen ő találta ki.

Kiemelten fontos:

  • Kisbaba kortól kialakítani a napirendet, hiszen az óvodában, iskolában is az fog működni, melyhez tudnak alkalmazkodni a gyermekek, kiszámíthatóvá válik, hogy melyik tevékenység után mi következik.
  • Kialakítani a mindkét szülő által elfogadott kereteket.

Nagyon fontos azt, megérteni, hogy a keret, nem azt jelenti, hogy korlátozzuk a gyermekünket. Évszázadokkal ezelőtt is így működtek a családok. Tudták mit lehet a gyermeknek és mit lehet a felnőttnek. Előnyök és hátrányok egyensúlyában akár.

A keret= kiszámíthatóság, biztonság, szocializáció, társas érintkezés elsajátításának színtere, kapcsolódások terepe

  • Rugalmasan!!! következetesnek lenni.

Amikor a szülő nemet mond, ha azt mondja vége, ha azt mondja, ha nem hagyod abba, megyünk haza…. akkor annak meg kell valósulnia. Így lesz szavahihető, irányt mutató, értékrendet képviselő, biztonságos életúton terelgető.

Mit jelent a rugalmasság?

Te is, Én is megéltük azt, hogy nemet mondtuk, de valami megváltoztatta a döntésünket. A kulcs az, hogy ezt meg lehet tenni!!! Persze nem minden 2. döntést változtatni…

De ha változtatunk a döntésen, akkor el kell mondani a gyermeknek, hogy miért változtattuk meg a döntésünket.

Nem azért, mert éppen visítva sír, hogy kér még egy gömb fagyit…. mert akkor eléri, amit szeretne és egy-két gyakorlás után így is fog tenni minden alkalommal.

Hanem el lehet mondani, mert annyira finom ez a fagyi, mert rájöttünk, hogy már milyen régen ettek fagyit, mert látta, hogy milyen ügyesen, lassan ette stb…

Mi történik? A döntésünket mérlegeltük és megváltoztattuk az érveink miatt, nem pedig a helytelen viselkedés miatt! Óriási a különbség!

Visszavesszük a kontrollt, mi döntünk a változtatás mellett, nem kiharcolták. Így nem a viselkedést erősítjük, hanem a jó érvelési technikát. Pár év múlva abban is felveszik velünk a versenyt természetesen 😊

 

Ha az időhiány, fáradtság, kimerültség tehetetlenség miatt átadjuk a staféta botot, élni fognak vele… De tapasztalatom szerint, utána csak az van, amit ő szeretne…. leggyakrabban a kiskamaszkortól nem járni iskolába például….

Az elején célszerű kialakítani a ritmust, a kereteket, szabályokat, következetességet, felelősségre való tanítást!

 

Szeretettel: Sonkoly Zsuzsa