Társas magány vagy egymásra hangolódás

Társas magány vagy egymásra hangolódás a karácsonyi fények tükrében

Az előző cikk folytatásaként, most arról a jelenségről írok, amikor a párok félnek a közelgő ünnepektől és közben emiatt lelkiismeretfurdalásuk van.

Hiszen mindenki várja már, hogy megálljon az állandó rohanásban, hogy egy kicsit meg lehessen pihenni. Együtt vagyunk a szeretteinkkel, van időnk egymással beszélgetni, időt tölteni, egymásra figyelni. Beülve a kedvenc kuckónkba, elolvashatunk pár oldalt, a hónapok óta az ágy mellett heverő könyvünkből. Nagyokat sétálunk, szerencsés helyzetben hóembert építünk.

Elutazunk a családtagokhoz, együtt vagyunk és végre van időnk minőségi időt is együtt tölteni, miközben a finom sütiket kóstolgatjuk.

De akkor mi történik mégis? Mi válik láthatóvá a karácsonyi gyertyák fényében?

Azáltal, hogy több időt töltünk együtt, mindeközben érezzük a levegőben, hogy ezek a napok mégiscsak mások, valahogy kiemeltek, hisz karácsony van. A békét, a meghittséget, az együttlétet kellene megélni.

Sok pár szembesül azzal, hogy nem éli meg az értékes együttlétet. Láthatóvá válnak a hűvösebb, távolságtartóbb percek, hallhatóvá válnak a csendek, vagy a megbántódások.

Valahogy nincs meg az az összhang a párok között, amelyre napokkal, hetekkel, de akár évekkel korábban is vártak. Minden olyan távoli…..
Nem néznek már egymás szemébe, nem tudnak miről beszélni, valahogy mindig mást szeretnének, vagy másképp látják a dolgokat.

Az ünnepek alatt ez még jobban láthatóvá válik. Pedig ez a nap is olyan, mint a többi. Igen, más napokon is ez történik….. társas magányban, inkább egymás mellett, mint egymással. Most mégis jobban fáj… Élesebb az űr, a hiány.

Fontos, hogy ne most boncolgassuk jobban, ne most koncentráljunk a hiányokra, mi az, amit nem kapunk meg a társunktól….. hiszen az volt múlt héten is. Most könnyen sírásba, konfliktusba fordulhat át.

Váltsunk fókuszt, helyezzük a figyelmünket másra:

• Keressük meg a jó dolgokat a kapcsolatunkban. Ha a hiányra figyelünk, meg fogjuk látni.
• Nagyítsuk fel azokat a dolgokat, amik jók a kapcsolatunkban.
• Elevenítsük fel, azokat a pillanatokat, amikor azt éreztük, hogy támaszkodhatunk a társunkra, figyel ránk.
• Gondoljuk át, hogy milyen erősségei vannak, mik azok a tulajdonságai, amit szeretünk benne.
• Nézzük át, mit tesz meg értünk, a családjáért, mivel fejezi ki a gondoskodását, szeretetét.
• Idézzük fel azokat az eseményeket, amikor nem volt hiány, meghitt és békés volt a kapcsolat.
• Játszatok közösen egy egymás felé nyújtott játékot, amikor is mindenkinek kell valami olyan dolgot tennie, amivel örömet okoz a másiknak, kifejezi, hogy számára is fontos a kapcsolat.
• Jónak lenni jó. Légy Te is jó hozzá és kérd, hogy ő is tegyen meg számodra egy dolgot, ami örömet okoz, figyelmességet sugall.
  Érzitek, hogy akár emberi tiszteletből, akár a régi érzések felelevenedése miatt jó örömet okozni, adni a másiknak.
• Biztos, hogy a Ti kapcsolatotokban is voltak olyan periódusok, amikor nagyon boldogok voltatok együtt. Beszéljétek át. Mit adtatok akkor egymásnak?

.

Most arra fókuszáljatok, hogy mi jó a kapcsolatotokban, a másik személyében. Mi az, amit megtesztek egymásért. Mi az, amiért őt választottad.

Mozgósítsuk meg az aranytartalékokat, amit a kapcsolatotok elején raktároztatok el.

Lehet bármilyen nap, ünnepnap, a hiányok akkor is ott vannak.
Viszont ott van az aranytartalék is, ami megvolt a kapcsolat elején, a meghitt pillanatokban. Erre lehet építeni és ezt is a gyertya fényében nézni.

Idén csináljátok másképp. Kérd azt, hogy legyen partner abban, hogy minden nap csak egy picivel többet figyeljetek egymásra, egy cseppnyi meghittséggel legyen több.

A többivel ráérsz később foglalkozni.
Teremtsünk meg az egymás felé fordulást, öröm adás.

Áldott, meghitt és egészséges napokat, ünnepeket kívánok: Sonkoly Zsuzsa