Sonkoly Zsuzsa 15 évvel ezelőtt jelentkezett az Alapítványunkhoz, hogy az akkor megnyitásra kerülő 40 fős családok átmeneti otthonában a segítségünkre legyen. Az volt az elképzelésem, hogy úgy tudjunk segíteni családoknak, hogy a szegénység, a lakhatás megoldatlansága, ne legyen ok arra, hogy gyerekeket szakítsanak el a családjaiktól. Zsuzsa az indulásunk első percétől kezdve lett a kollégám és nagyon rövid időn belül a barátom. Azt éreztem, hogy fél szavakból is értjük egymást. Nagyon kevés olyan emberrel dolgozhattam úgy együtt, akiről a mai napig is azt állítom, hogy ha háttal állnék neki és ő azt mondaná, hogy dőlj hátra én elkaplak, biztosan hátra mernék dőlni.

Nem azért volt lojális, mert minden esetben nekem adott igazat, hanem mert mindig hiteles volt abban, amit állított, még akkor is, ha nem értettünk egyet. Megbízhatósága garancia volt számomra szakmailag és emberileg is. Egy civil szervezet sok nehézséggel kell, hogy megküzdjön, így volt ez nálunk is. Zsuzsa a nehéz, embert próbáló helyzetekben is ott volt és támogatott. A munkánk sikerének ő volt az egyik fő pillére. Megértettem, amikor saját “szárnypróbálgatásai” elkezdődtek, mert tudtam, hogy nagyon sok embernek tud majd segíteni másként, más körülmények között. Végig járt már egy utat, hogy amit most csinál professzionálisan csinálhassa. Én a mai napig bíznék benne és rábíznám magamat, ha egyszer úgy adódna.

Urbán Erika
elnök, családszociológus
Sorsunk és Jövőnk Alapítvány