Valakinek a LEG-nek kell lennie!

Családi Napló – 4/2. rész
A testvérféltékenyés hálójában.

Akinek van testvére, Ő a testvérére féltékeny, akinek pedig nincs és egyedül nőtt fel, Ő pedig a testvérekre.

Azzal, hogy valakinek testvére születik vagy testvérként érkezik számos előnyét élheti meg. Gondolatébresztőnek párat említenék… 😊

• hordhatta testvére ruháit,
• megörökölte a játékokat,
• segíthetett kisebb testvérét öltöztetni, etetni 😊

Az előnyöket mindannyian tudjuk, most azokkal az érzésekkel foglalkoznék, amit a gyermekek élnek meg ilyenkor, testvérek közötti levelezések érzékeltetésével.

Szia Öcsi!

Nagy testvérként úgy érzem megszűnt a kizárólagosságom, eddig csak apával kellett megosztoznom anya figyelméért. Most meg, mindig Te vagy a középpontban. Téged ringat anya, kezében tart, gügyög neked, megnyikkansz és már rohan is, ja és persze átölelve szoptat Téged. És én?

Te már nagyfiú vagy! Te vagy az okosabb! Ugye odaadod a cumiját? Kérlek add oda a játékodat, csak játszik vele.

Tudod én folyamatosan ezt hallom. Megszűnt az a kiemelt figyelem, ami előtte volt. Csak én voltam, bennem gyönyörködtek, minden idejüket rám szentelték. Most meg, mindig én vagyok az utolsó, Te pedig az első.

Még hogy ne legyek rád dühös, ne húzogassam meg a hajad és ne harapjak beléd. Ne kívánjam, hogy bárcsak ne hoztak volna haza a kórházból. Ezt ne várd! Azóta minden rosszabb! Persze néha aranyos vagy, meg jókat nevetek rajtad, de sokkal több mindentől fosztottál meg.

Igen is haragszom Rád és Utállak…(néha)! Oda fogok rúgni, el fogom venni a játékod, hogy bosszúságot okozzak, még ha néha lebukom Apa és Anya előtt, aki mérges lesz rám.

Nincs ebben semmi jó, hogy megérkeztél. Persze mondják Anyáék, hogy milyen jót fogunk játszani együtt, de én most még haragszom Rád!

Bátyád: Marci

 A válasz levél:

Szia Marci!

Tudod, nagyon bánt engem, hogy ok nélkül piszkálsz, elveszed a játékomat, vagy nem engeded meg, hogy a Te izgalmas, klassz játékoddal játszhassam. Nem tudom miért, de sokszor mondod, hogy hagyjalak békén, pedig én úgy szeretnék veled játszani, Tőled tanulni minden csodajó dolgot.

Annyira jó, hogy vagy Nekem, egy igazi Bátyám. Csak nem értem, hogy miért nem játszol velem és miért vagy dühös rám.

Te olyan ügyes vagy! Mindent meg tudsz csinálni. Elkapod a labdát, tudsz futni, bukfencezni, társasozni, biciklizni. Én meg csak vágyakozom! Szeretnék olyan lenni, mint Te. De legtöbbször elzavarsz.

Mindig mindenben előttem jársz pár évvel, nekem meg mindig várakoznom kell, hogy amit Te meg tudsz már csinálni, vagy megtehetsz, azt én nem.

Szüleink is mindig azt mondják, hogy hagyjalak békén, majd ha akkora leszek, mint Te, akkor majd én is biciklizhetek, görkorizhatok. De hiába, mert akkor Te már megint idősebb leszel nálam. Soha nem foglak utolérni. Mindig mindenben Te leszel az első, aki kipróbálja, megtanulja.

Tudod, milyen rossz, mindig másodiknak lenni?

De én akkor is felnézek Rád!

Öcséd: Zoli

A testvérek féltékenyek lesznek egymásra. Össze fognak ugrani, veszekedni, verekedni fognak. Ha mégsem, az már gyanús. Ha nagyon nagyon jó testvérek, és a legkisebb konfliktusnak sincs nyoma, akkor feltételezhetően mindketten nagyon alkalmazkodóak, túlzottan empatikusak egymás irányába, nagyon szimbiózisban élnek, nincsennek önálló tevékenységek, önmagukat háttérbe helyezik testvérük előnyére.

Hosszú távon ez nem szerencsés, mert valahol meg kell tanulniuk önmagukat képviselni, önmagukért kiállni.

A dominancia kérdéseket leharcolják a testvérek egymás között, megmérettetik egymást, ki miben jó, kinek hol vannak a határai. Ha ezek beállítódnak, akkor lehetnek empatikus, jó és kölcsönös testvéri viszonyban.

Ha a testvérféltékenység, valamint annak harca nem megy végbe a gyerekkorban, akkor felnőtt korban fogják megtenni. Legtöbbször akkor, amikor elveszítik a szüleiket. Felnőttként, ezek a konfliktusok sokkal fájdalmasabbak, szakításokkal telibb. Gondoljuk el, elveszítik a szüleiket, majd a testvérek egymás ellen fordulnak…

Gyermekkorban a szülőnek ki kell bírnia ezeket a szüntelen harcokat, testi épség óvásánál persze belépni, rendet tenni, de az esetek többségében kívül maradni. Nyugalmi időszakban, ezeket a helyzeteket átbeszélni, mindkettejük álláspontját, érzelemvilágát megvilágítani.

Ezt nem könnyű megvalósítani, hagyni őket, kívül maradni.

Attól, hogy veszekednek, verekednek, piszkálják egymást nem azt jelenti, hogy nem szeretik egymást, nem fogják egymást védelmezni. Kijelölik a határaikat, megmérettetik képességeiket… mihez tartást végett ugyebár 😊

Nekünk szülőknek pedig a saját tehetetlenségünkkel kell megbarátkozni vagy megbirkózni.

Néhány praktika a testvérféltékenység kezeléséhez

• Hallgasd hangosabban a zenét 😊
• Menj ki a szobából 😊 (komolyabbra fordítva a szót)
• Testi épség veszélyeztetése esetén belépni a helyzetbe természetesen.
• Megpróbálni nem igazságot tenni, hiszen akkor valaki vesztes lesz.
• Nyugalmi helyzetben mindkettejük álláspontját, belső érzelemvilágát megmutatni.
• A nagyot nem mindig emlékeztetni, hogy ő a nagyobb, ő legyen okosabb.
• Ha a rangidősnek kötelezettségei vannak a testvérével szemben, akkor legyenek jogai is. (tovább maradhat fent, ott aludhat a barátjánál)
• Lehessenek olyan különleges játékai, amit nem kell megosztania a testvérével.
• Legyen külön töltött idő egyik-másik szülővel.
• Komoly feladatot adni testvérével kapcsolatban.
• Kiemelni mindkét testvér egyediségét, különlegességét.
• Mindkettejüket, saját magukhoz mérni az eredmények, célok tekintetében, nem pedig a testvéréhez.
• Elkülöníteni olyan játékokat, melyhez a testvér nem nyúlhat.
• Olyan saját hobbyt, sporttevékenységet, szakkört biztosítani, amit önállóan, testvér nélkül csinálhatják.
• Egyezségeket kötni, hogy mennyi az az időtartam, amikor nem zavarható a nagytestvér, és mikor van a közös idő.
• Külön baráti köröket erősíteni. Nem szerette senki, amikor a kishúgát, kisöccsét vinni kellett magával a barátokhoz.

A lényeg, megteremteni a külön időt, a külön tevékenységet, hagyni megélni az érzéseit (mellőzve a fizikai bántást), nagyobb testvéreknek előnyöket biztosítani.

A kor előrehaladtával már nem számít az a pár év korkülönbség 😊 Gyermekkorban ez sokkal nagyobbnak tűnik.

Amikor megérkezik a kistesó…

Amikor testvér érkezik a családba, az idősebbik gyermek egy idő után féltékeny lesz, hiszen csak azzal szembesül, hogy felé kevesebb figyelem irányul. Nem őt fogják kézben, nem őt ringatják, ha sír. Nagyon fontos meghallgatni és elfogadni az érzéseit. Nem kell, nincs szüksége, hogy megmagyarázzuk a dolgokat, hiszen eszével tudja (ő még pici, egyedül nem tud enni stb.).

Neki a közelségre van szüksége, arra, hogy haragudhasson és bújhasson. Ez a legtöbb jelen pillanatban, megérteni és szeretni.

Nagyon szeretik azokat a történeteket, amikor ők voltak picibabák, olyanok, mint testvérük. Meséljünk és meséljünk róluk… ismerje meg saját történetét, hiszen emlékei nincsenek erről az időszakról.

A történeteken keresztül fogja jobban elfogadni kishugát, öccsét, hiszen megtudja, hogy őt is ugyanúgy szeretgetted, ringattad, szoptattad. Életre kell a babakora, elkezdi látni magát testvérében… ezáltal közelebb is kerülhet hozzá, hiszen elkezdi meglátni, hogy az éhség, egyedüllét nagy úr… ő is ezzel küzdött, most a tesvére. Szülei vele is jól bántak, most pedig a testvérével.

Még így is marad harc, csatározás. Ki kell bírnunk szülőként, nyugodt pillanatokban pedig hatni a lelkükre, eszükre.

Minden testvérpár más,  minden szülő már eszközökkel próbálkozik.

Van saját jól bevált recepted, praktikád? Írd meg nekünk hozzászólásként! Tegyük össze a tudásunkat.

Szeretettel: Sonkoly Zsuzsa