A Zen-szerű szülő illúziója – 3. rész

Mi volt a suliban? – Semmi.

Mit kérdezzek, hogy válaszoljon? Hogyan kérdezzem, hogy elmondja?

Életem egyik legnagyobb tanítása az volt, amikor Mesterem megkérdezte:

  • Hogy vagy?
  • Köszönöm jól.
  • Mi történt veled mostanában?
  • Semmi
  • Na akkor, arról a semmiről beszélj nekem 😊 😊😊

Ez a mondata, azóta él bennem. Alkalmazom is, amikor a gyermekeimet kérdezem a semmiről.

Konzultációk során a szülőket faggatom, kérdezési, kommunikációs technikájukról. Arról számolnak be, hogy felteszik az első két kérdést. Majd elmondják a véleményüket és szülői intelmeiket.

 

Egy rövid esettel szeretném illusztrálni, mely az év elején történt meg.

(A 10 éves fiú, egyre zárkózottabb, gyakran verekszik az iskolában, 4-5-ös tanulóként most 1-2-eseket visz haza)

Szülő: – Hallom, verekedtél az osztálytársaddal. Gratulálok a szaktanári intőhöz.

(A szülőben lehet, hogy a szégyen érzése erősödik)

Gyermek: – Igen.

Szülő: Elmondanád mi történt? Mit fognak rólam gondolni a szülők, hogy nem tudlak rendesen nevelni? (Szégyen, megsemmisülés, kudarc, mint szülő)

Gyermek: – Csend.

Szülő: – Mi történt???

Gyermek: – Beszólt és a szünetben megvertem. Ennyi. Nem akarok róla beszélni.

nem mond semmit ez a fiú Sonkoly Zsuzsa családterapeuta

Ezután következik a szülői tehetetlenségből eredő kifakadás, dorgálás, kérlelés, büntetés. Végül a napokig tartó csend.

  • Kerüld el!
  • Ne foglalkozz vele!
  • Menj tovább!
  • Mond meg a tanárnak!

Végül a napokig tartó csend, érzelmi eltávolodás.

 

Hogyan lehetett volna másképp?

Szülő: Hallottam verekedtél az osztálytársaddal. Elmondanád mi történt? Lehet, hogy nagyon mérges voltál?

Gyermek: Igen, mérges voltam, utálom.

Szülő: Mivel bántott meg ennyire? Mivel tudott téged ennyire dühössé tenni?

Gyermek: Mindig beszól, piszkál.

Szülő: Mit szokott neked mondani? Mivel piszkál?

Gyermek: Milyen ócska cuccaim vannak. Nekem van a leggagyibb telefonom….ilyeneket

Szülő: Akkor ez nagyon rossz lehetett neked, és nem tudtál ezekre mit mondani, gondolom. Nekem is nehéz lenne, ha a munkatársaim ilyeneket mondanának.

Gyermek: Igen, de ezeket elengedtem a fülem mellett.

Szülő: Mi az, amit nem tudtál már elengedni, és olyan mérges lettél, hogy elkezdtetek verekedni?

Gyermek: Amikor Téged és apát kezdett el bántani, hogy milyen csórók vagyunk, milyen ciki apa munkahelye…. ilyesmi

Szülő: Akkor Te bennünket akartál megvédeni, és kiállni mellettünk?

Gyermek: Igen, ….. elsírta magát….. én szeretlek Benneteket, és nem akarom, hogy rólatok csúnyán beszéljenek.

 

Ezután, nagy sírás, ölelés, megnyugtatás következett, miközben a szülő sajnálta gyermekét, de büszke is volt rá, melyet el tudott mondani neki.

 

Vannak napok, amikor szülőként feszültek vagyunk, nincs időnk semmire, a gyermekünk is hozza haza a nehézségeket. Ebben az állapotban, nem tudunk érzelmileg ráhangolódni gyermekünk érzésire. Elkezdjük boncolni a történet tartalmi részét, majd arra reagálunk és elmondjuk mit kellett volna csinálnia.

 

A második párbeszédben nem a tartalmi részen volt a hangsúly, hanem megpróbálta megfejteni milyen érzelmi állapotba került gyermeke, ami a verekedéshez vezetett.

Ha megértjük a gyermekek érzelmi világát, megértjük a reakciójukat!

Néhány praktika:

  • Mi okozott ma örömet a suliban?
  • Voltak vicces helyzetek az osztálytársakkal?
  • Hogyan érzeted magad felelés közben?
  • Mit gondoltál, éreztél, amikor kiderült nem készültél?
  • Volt valami kényelmetlen helyzet a barátaiddal?

Minden kérdésben pozitív és kevésbé pozitív érzelmekre kérdeztem. Tapasztalatom szerint, könnyebben el tudják mondani a megéléseiket az érzelmeik mentén. A történet tartalmi része 3 tőmondatban is megfogalmazható.

 

Mit eredményezhet mindez?

  • Bensőséges kapcsolatot a gyermekünkkel.
  • Érezni fogja, hogy számíthat a segítségünkre.
  • Bízhat benne, hogy megértésre talál.
  • Érzelmi biztonságot szülő-gyermek kapcsolatban.
  • Meglátjuk gyermekünk tetteinek valós érzelmi hátterét.

Ezután már könnyebben használhatjuk az érzelmi kérdéseket az otthoni helyzetekre is. Amikor a szülő és gyermeke feszül össze, testvéri féltékenység esetén, szülői konfliktusok tanújaként.

(Erről szóljon egy másik cikk? 😊 )

 

Szeretettel: Sonkoly Zsuzsa családterapeuta