Milyen véleményed van másokról?

Családi Napló – 4/3. rész
A gyerekek az otthon látott mintákat fogják követni.

Panaszkodunk, hogy bizonyos gyermekek, vagy a saját gyermekeink nem tisztelik a felnőtteket, pedagógusokat, vagy akár saját korosztályukat sem.

Egyre vérlázítóbban bántják, piszkálják egymást a gyermek. Vagy olyan minősítő mondatot mondanak a pedagógusokra, felnőttekre, hogy leesik az állunk.

 

Egy-két példa:

  1. Gyermek: Apa! Rám szólt a tanárnő, hogy nem vittem be a füzetemet, a héten már másodjára?

Szülő: Miért Ő semmit nem hagy otthon? Persze, ő tanár, neki lehet.

 

  1. Szülő: Képzeld drágám, a szomszéd megint levágta az áthajló ágakat?

Szülő: Mit képzel ez magáról, azt hiszi neki mindent szabad? Aztán nehogy én találkozzam vele….

 

  1. Gyermek: Anya! Piszkált a Tomi, elvette a kajámat és a radíromat.

Szülő: A tanár hol volt? Minek van ott, ha nem lát meg semmit? Egyébként is Tomi ne egyen annyit, úgy is olyan kövér.

 

Lehet, hogy erős mondatokat írtam le, lehet nem csak szülők kommunikálnak így, hanem pedagógusok, ismerősök is…. Most ebben a cikkben, rólunk szülőkről írok. Mindenkit nem tudunk megváltoztatni, csak saját magunkra, vagy közeli környezetünkre tudunk hatással lenni.

A valóság még ennél is keményebb…. sajnos.        

Észrevesszük, hogy amikor véleményt formálunk, milyen hangnemben mondjuk és milyen üzenete van a mondatunknak? Az előző példákban ordít minden mondatból egy olyan hanghordozás, stílus, melyet, ha gyermekünk üt meg… nem biztos, hogy tetszene.

A gyermek érzi a rejtett üzenetet, a ki nem mondott véleményünk. Nem fog konkrétan rákérdezni, elraktározódik a fülében és a szívében, majd eszerint fog ő is kommunikálni. Az imádott, nagyra tartott szüleit fogja követni, utánozni sok esetben (vagy a kortársait).

De mennyire másképp hangoznak a felnőtt mondatok felnőtt szájából, mennyire másképp a gyermekéből.

Ez alapján, hogyan is kommunikálnak a gyermekek, amikor játék, szünet közben oda-oda szólogatnak egymásnak? Ebben érzik az erőt, a magabiztosságot, hiszen otthon is ezt látták, még ha a szülő épp csak fáradt és türelmetlenebb volt.

Elképzelhető, hogy nem tőlünk szülőktől hallják, hanem a filmekből, számtalan videókból? Online térben mindenhez hozzáférnek, ha nem vagyunk elég szemfülesek. Lehet, hogy kontrolláljuk mennyit lehetnek online, de azt tudjuk kontrollálni, hogy mit hallanak, néznek?

Nincs könnyű dolgunk.

Tudom, hogy fontos kiállni gyermekünk érzelmei és megélései mellett, nem szabad bagatelizálni, félvállról venni, de mindeközben meg kell mutatni számukra, hogy a másik fél (pedagógus, kortárs) miért viselkedhetett így.

Ezzel tanítjuk számukra a másikra való odafigyelést, empátiát, beleérző képességet. Utána kiskamaszként mennyi pénzt fizetünk ki a mentalizációs és érzelmi intelligencia tréningekre 😊

Az első 7-10 évben monumentális hatással vagyunk gyermekeink értékrendjének alakulására!

Benned mit lát? Neked, mely értékek fontosak? Mely szerint élsz?

Kommunikációnk, hangnemünk, mondanivalónk stílusa, tartalma, értékeink képviselete jelenik meg a hétköznapokban. Amikor telefonálsz, beszélgetsz a szomszéddal, gyermeked pedagógusával. Figyeli, hogyan oldasz meg nehézségeket, hogyan képviseled önmagad, vagy háttérbe helyezed a számodra fontos, érdekes dolgokat. Problémákkal, konfliktusokkal teli helyzetben mit csinálsz, hogyan reagálsz.

 milyen stílust képviselsz Sonkoly Zsuzsa családterapeuta

Minden nap arról számolnak be a családok, hogy a kortárs gyermekek mennyire gonoszak, bántóak, szánt szándékkal piszkálják a társaikat, minősíthetetlenül beszélnek, szólnak hozzá a másikhoz.

Ilyenkor mindig felteszem magamban a kérdést, mi történik otthon, ezekkel a gyermekekkel, mit látnak, hallanak a gyerekek? Minden szülőt, gyermeket nem tudunk megváltoztatni.

Mi a saját gyermekeinkért tudunk tenni! Mindentől nem tudjuk megvédeni őket.

Hogyan segíthetsz gyermekednek?

  • Figyelnünk kell saját reakcióinkra, hangnemünkre. Úgy érezzük kicsit élesebbre sikerült, magyarázzuk el, hogy miért van bennünk neheztelés, kritika.
  • Mondjuk el, hogy felnőttként, felnőtt módon, hogyan oldanánk meg vitás helyzeteket.
  • Kerüljünk olyan érzelmi közelségbe gyermekeinkkel, hogy elmondják, mi történt velük, ki bántotta meg őket, mi esett rosszul nekik.
  • Beszéljük át milyen érzés volt neki, mit tudott tenni, milyen megoldások lehetnek-e még, tud-e segítséget kérni felnőttektől, akkor, amikor nem vagyunk a közelükben.
  • Milyen megküzdési, konfliktuskezelési technikái vannak.
  • Mi ilyen korunkban kerültünk-e ilyen helyzetbe? Nekünk milyen volt?
  • Mi gyerekkorunkban, hogyan oldottunk meg hasonló helyzetet?
  • Megmutattuk ki az erősebb? Csendben maradtunk? Segítséget kértünk? Elmondtuk a szüleinknek?

Gyermekeink csak akkor tudnak megküzdeni a kortársaktól szerzett bántásokkal, ha azt érzik mellettük állunk, segíteni próbálunk, megértjük fájdalmukat, valamint konkrét megoldást találunk ki.

 

Értékeket mindig minden helyzetben lehet közvetíteni! Vásárlás közben, sétálunk egy parkban, utazunk az autóban, BKV-n. Élethelyzetek mindenhol körül vesznek bennünket. Meséljünk nekik mit látunk, mit gondolunk róla, mit feltételezünk miért történik, mi a helyes és helytelen viselkedés.

Pl.:

  • Buszra várva azt látjuk, hogy fiatalok kifiguráznak egy idős férfit. Elmesélhetünk egy történetet arról, hogy nézve ezt a 80 éves bácsit, az ’56-os forradalomban mennyi idős volt? Mit láthatott, történhetett vele? Lehet gyerekként ő is harcolt? Vagy félt és bujkált?
  • Két felnőtt sofőr veszekedik, kiszállnak az autóból és majdnem egymásnak esnek. Mi mit tennénk? Hogyan kezelnénk, ha valaki elkezd velünk kiabálni?
  • Boltban egy szülő nem épp szeretetteljes mondatokat mond, keményen próbálja rend szabályozni eleven gyermekeit. Hangosan gondolkodni, hogy miért is mérges ennyire a szülő, lehet, hogy szégyelli gyermekei viselkedését, aggódik, hogy mit fognak gondolni róla. A gyermekeknek milyen lehet, amikor az édesanyjuk, édesapjuk olyan szavakkal rend szabályozza őket, mely a szívükbe mar (elment az eszed, fogd már be a szád)

 Ha megmutatjuk a szituációk lehetséges történéseit, a szereplők érzéseit, akár történeteken keresztül, megtanulják felmérni saját viselkedésük másik személyre gyakorolt hatásait.

Képessé teszi őket arra, hogy a másik gyermek, felnőtt érzéseibe belegondoljanak, mely befolyásolni fogja cselekedeteiket. De mind ehhez az kell, hogy segítsünk értelmezni nekik külső szituációkat.

Talán az is előfordul, hogy a vele csúnyán bánó osztálytársakra ő sem szorongással, félelemmel vagy düh-vel fog reagálni, hanem meg tudja kérdezni, hogy miért viselkedik így, miért bántja őt.

A gyerekek, mint egy kis szivacsok mindent magukba szívnak. Tőlünk jó dolgokat raktározzanak el, kérdezéstechnikát, megoldási stratégiákat, empátiát. 😊

 

Szeretettel: Sonkoly Zsuzsa