A Zen-szerű szülő illúziója – 3. rész

A Zen-szerű szülő illúziója – 3. rész – Nem mond semmit ez a gyerek

Mi volt a suliban? – Semmi.

Mit kérdezzek, hogy válaszoljon? Hogyan kérdezzem, hogy elmondja?

Életem egyik legnagyobb tanítása az volt, amikor Mesterem megkérdezte:

• Hogy vagy?
• Köszönöm jól.
• Mi történt veled mostanában?
• Semmi
• Na akkor, arról a semmiről beszélj nekem 😊 😊😊

Ez a mondata, azóta él bennem. Alkalmazom is, amikor a gyermekeimet kérdezem a semmiről.

Konzultációk során a szülőket faggatom, kérdezési, kommunikációs technikájukról. Arról számolnak be, hogy felteszik az első két kérdést. Majd elmondják a véleményüket és szülői intelmeiket.

Egy rövid esettel szeretném illusztrálni, mely az év elején történt meg.

(A 10 éves fiú, egyre zárkózottabb, gyakran verekszik az iskolában, 4-5-ös tanulóként most 1-2-eseket visz haza)

Szülő: – Hallom, verekedtél az osztálytársaddal. Gratulálok a szaktanári intőhöz.

(A szülőben lehet, hogy a szégyen érzése erősödik)

Gyermek: – Igen.

Szülő: Elmondanád mi történt? Mit fognak rólam gondolni a szülők, hogy nem tudlak rendesen nevelni? (Szégyen, megsemmisülés, kudarc, mint szülő)

Gyermek: – Csend.

Szülő: – Mi történt???

Gyermek: – Beszólt és a szünetben megvertem. Ennyi. Nem akarok róla beszélni.

Ezután következik a szülői tehetetlenségből eredő kifakadás, dorgálás, kérlelés, büntetés. Végül a napokig tartó csend.

• Kerüld el!
• Ne foglalkozz vele!
• Menj tovább!
• Mond meg a tanárnak!

Végül a napokig tartó csend, érzelmi eltávolodás.

Hogyan lehetett volna másképp?

Szülő: Hallottam verekedtél az osztálytársaddal. Elmondanád mi történt? Lehet, hogy nagyon mérges voltál?

Gyermek: Igen, mérges voltam, utálom.

Szülő: Mivel bántott meg ennyire? Mivel tudott téged ennyire dühössé tenni?

Gyermek: Mindig beszól, piszkál.

Szülő: Mit szokott neked mondani? Mivel piszkál?

Gyermek: Milyen ócska cuccaim vannak. Nekem van a leggagyibb telefonom….ilyeneket

Szülő: Akkor ez nagyon rossz lehetett neked, és nem tudtál ezekre mit mondani, gondolom. Nekem is nehéz lenne, ha a munkatársaim ilyeneket mondanának.

Gyermek: Igen, de ezeket elengedtem a fülem mellett.

Szülő: Mi az, amit nem tudtál már elengedni, és olyan mérges lettél, hogy elkezdtetek verekedni?

Gyermek: Amikor Téged és apát kezdett el bántani, hogy milyen csórók vagyunk, milyen ciki apa munkahelye…. ilyesmi

Szülő: Akkor Te bennünket akartál megvédeni, és kiállni mellettünk?

Gyermek: Igen, ….. elsírta magát….. én szeretlek Benneteket, és nem akarom, hogy rólatok csúnyán beszéljenek.

Ezután, nagy sírás, ölelés, megnyugtatás következett, miközben a szülő sajnálta gyermekét, de büszke is volt rá, melyet el tudott mondani neki.

Vannak napok, amikor szülőként feszültek vagyunk, nincs időnk semmire, a gyermekünk is hozza haza a nehézségeket. Ebben az állapotban, nem tudunk érzelmileg ráhangolódni gyermekünk érzésire. Elkezdjük boncolni a történet tartalmi részét, majd arra reagálunk és elmondjuk mit kellett volna csinálnia.

A második párbeszédben nem a tartalmi részen volt a hangsúly, hanem megpróbálta megfejteni milyen érzelmi állapotba került gyermeke, ami a verekedéshez vezetett.

Ha megértjük a gyermekek érzelmi világát, megértjük a reakciójukat!

Néhány praktika:

• Mi okozott ma örömet a suliban?
• Voltak vicces helyzetek az osztálytársakkal?
• Hogyan érzeted magad felelés közben?
• Mit gondoltál, éreztél, amikor kiderült nem készültél?
• Volt valami kényelmetlen helyzet a barátaiddal?

Minden kérdésben pozitív és kevésbé pozitív érzelmekre kérdeztem. Tapasztalatom szerint, könnyebben el tudják mondani a megéléseiket az érzelmeik mentén. A történet tartalmi része 3 tőmondatban is megfogalmazható.

Mit eredményezhet mindez?

• Bensőséges kapcsolatot a gyermekünkkel.
• Érezni fogja, hogy számíthat a segítségünkre.
• Bízhat benne, hogy megértésre talál.
• Érzelmi biztonságot szülő-gyermek kapcsolatban.
• Meglátjuk gyermekünk tetteinek valós érzelmi hátterét.

Ezután már könnyebben használhatjuk az érzelmi kérdéseket az otthoni helyzetekre is. Amikor a szülő és gyermeke feszül össze, testvéri féltékenység esetén, szülői konfliktusok tanújaként.

(Erről szóljon egy másik cikk? 😊 )

Szeretettel: Sonkoly Zsuzsa családterapeuta