Válás határán – válás közepén

Az egyik legnehezebb élethelyzet, melybe egy család kerülhet. Minden résztvevőjének egyaránt.

 Munkám során, hétköznapi találkozásokkor, oly sokan kérdezik:

  • Tényleg ennyire felerősítette a Covid a párkapcsolati feszültségeket, hogy ennyi válásról hallani?

Könnyű lenne azt mondani, hogy igen.

Igen, hiszen az összezártság, egy helyen és egy időben történő munkavégzés és családi élet működtetése felemészti a türelmünket, az alkalmazkodási képességünket. Mindez előtt, az otthoni feszültségekből ki lehetett lépni, elmenni dolgozni és hazatérve, már átgondolva, higgadtabban tudtunk szembe nézni az otthoni mumusokkal.

Most nem lehetett kilépni, minden felerősödött. Az elcsúszott kommunikáció, a másikra mutogatás, a bántó mondatok, vagy a szemet szúró társas magány.

Nagyon sok pár az évek folyamán eltávolodott egymástól érzelmileg. Szülőként lehet, hogy jól funkcionáltak, mindent leszerveztek, de egymásra már nem jutott idő és igény. A felnőtti minőségünk, a férfi és a nő kevésbé kapott hangsúlyt. Már nem kedveskedtek egy-egy apró gesztussal, bókkal, meleg elismeréssel.

A covid alatt még jobban láthatóvá vált a magányosságuk.

Lehet, hogy a gyermekekkel kapcsolatos feladatok, tanulás, velük való foglalkozás, csak az egyik szülőre hárult, aki mellette próbált még dolgozni is. Egy új felületen szereztek a párok bizonyosságot, hogy valami nem működik, egyedül van a saját családjában, az érzései még inkább háttérbe szorultak.

Válás - covid Sonkoly Zsuzsa pár és családteraputa

Ha így nézzük, akkor igen. A covid, az otthonlét, felerősítette a társas magány tükrébe való belenézését.

Nem minden család sodródott a válás határára. Ha meglátták mindezeket a problémákat, KÖZÖS erőfeszítéssel próbálták megoldani a nehézségeket, sokszor fájó beszélgetések eredményeként, de közös nyugvópontokat találtak. Közös erővel igyekeztek megérteni egymást és elfogadni párjuk igényeit, kívánságait.

Azok a párok, akik szembe tudtak nézni az érzelmi eltávolodással, döcögős kommunikációjukkal, megerősödve léptek ki az összezártság időszakából.

Ehhez viszont kellett az, hogy mindketten akarják és mindketten harcoljanak a párkapcsolatukért.

Ahol csak az egyik fél akarta a változást, csak a pár egyik tagja igényelte volna a nem könnyű szembesülést, ott sok esetben a párkapcsolati mérleg a feladás oldalára billent.

Nem, nem a covid.

Az eddig is meglévő problémák erősödtek fel, kerültek elő a szőnyeg alól, hiszen volt idő a hiányokat észre venni.

Amikor az egyik fél eljut a válás döntéséig, nagyon nehéz onnan visszahozni a reményt a változtatásra. Az elvesztett bizalmat, a megtöredezett hitet összeragasztani. Az újrakezdés lehetőségét már olyan sokszor megadták, hogy az utolsó szikra is kezd kihunyni.

Nincs jó időpont a válásra, sem a gyermekek, sem a párok életében.

Amikor még nincsennek gyermekek a családban, hamarabb megszületik a döntés a válás felé vezető úton.

Gyermekes családok sokszor számolnak be arról, hogy már annyiszor próbáltuk helyreállítani az egyensúlyt, már annyiszor megbocsájtottunk egymásnak. Mindig ugyanoda jutunk vissza, mindig ugyanabba a gödörbe esünk bele, vagy keletkezik 100 másik.

  • ugyanazokon a dolgokon veszekszünk,
  • a munka, a barátok fontosabbak, mint a családja,
  • minden rám hárul, egyedül vezetem az életünket,
  • szinte nem is látom, hétvégén sincs otthon,
  • a szavai egyre fájóbb sebeket ejtenek,
  • az én érzéseim nem is érdekli őt,
  • a számomra fontos dolgok, számára nem léteznek,
  • fizikailag együtt élünk, de nincs közöttünk évek óta lelki kapcsolat
  • nem kapok tőle semmilyen érzelmet, megbecsülést

Még sorolhatnám. A legnagyobb problémának azt látom, hogy a párok, családok

NEM IDŐBEN KÉRNEK SEGÍTSÉGET, VAGY NEM IS KÉRNEK SEGÍTSÉGET,

adott esetben csak az egyik fél látja a szakadékot, a másik nem és nem akar külső segítséget igénybe venni. Már csak akkor, amikor a pár egyik tagja eljutott a válás döntéséig.

Évek óta elhúzódó problémákat, sebeket pedig nehéz begyógyítani.

A pár másik tagja pedig azt érzi:

  • én azt hittem, minden rendben van,
  • nem vettem észre semmit,
  • miattuk dolgoztam ennyit,
  • persze néha veszekedtünk, de ez minden családban megesik,
  • estére mindketten elfáradtunk, már csak a Tv-t volt erőnk nézni, vagy pötyögni a telefonon,
  • soha nem mondta, hogy valami hiányzik neki,
  • én csak azt láttam, hogy egyre csendesebb

A legfőbb probléma a pároknál, hogy nem fejezik ki érzelmeiket, nem mondják ki mire vágynak, mire lenne szükségük.

  • mondtam én, de soha nem hallotta meg,
  • hiába veszekedtem vele, mindig csak visszatámadott,
  • ha ezt mondani kell, megette a fene

Pedig mondani kell. Nem a másikra mutogatni, nem úgy kezdeni a mondatot, hogy „mert Te is…” , „ Te hányszor dolgoztál késő estig…”, „neked mindig csak az volt a fontos…”.

Ha a párok mindkét tagja szeretné, hogy hosszú távon harmonikus legyen a kapcsolatuk, meg kell tanulniuk:

  • elismerni a másikat hetente többször is,
  • meglátni a másikban az erősségeit, képességeit,
  • úgy tenni a hétköznapi dolgokat, hogy jusson arra idő, hogy kitaláljuk és meg is valósítsuk, hogy mi teszi a párunkat boldoggá (egy üzenet, egy gesztus, odafigyelés, kedves bók)
  • közös megoldásokat kitalálni,
  • az én majd tudom helyett, Mi mit szeretnénk,
  • kifejezni a saját érzéseinket, véleményünket, igényeinket
  • meghallani az érzelmi igényt, mire is vágyik a másik,

 

Válás felé Sonkoly Zsuzsa család és párterapeuta

Az egyre kevesebb kommunikáció megöli a kapcsolatokat. A párok bezárkóznak önmaguk világába és egyre messzebb kerülnek érzelmileg.

Mindenki valamibe menekül. (gyermeknevelés, háztartás, munka, sport, telefon-tv)

A csend mögött magány van. A magány mögött megbántódás, fájó sebek.

Időben kell elkezdeni szembenézni a problémákkal, mert minél nagyobb a szakadék, annál nehezebb visszahozni a kapcsolatot, annál nagyobb lesz a veszteség.

A válás pedig veszteség, válási veszteség.

Elveszítjük fiatalkori álmainkat, a felépített életünket, párunkat és a gyermekeinkkel való napi együttlétet.

A válási veszteség életünk egyik legnagyobb vesztesége, hiszen minden nap szembesülünk, mi az, ami elveszett, mi az, ami már nem fog a szemünk láttára történni.

A döntés előtt érdemes szakemberhez fordulni, aki segíthet a szakadék széléről visszatalálni. Segít másképp megfogalmazni azt a vágyat, igényt, ami annyiszor hangzott el, de mégsem hallották meg. Valamint megérteni egymás sértettségének okát, megállítani az egymásra mutogatást.

A következő 2 cikkben a szülők és a gyermekek szemszögéből mutatom be a válást, a szülői együttműködés fontosságát, a gyermekek megnyugvásának összetevőit.

 

Kapcsolat erősítő napokat kívánva: Sonkoly Zsuzsa