Mit él át egy nyolcadikos a felvételi időszakban? Hogyan jelenik meg a szorongás a hétköznapokban? És mi alapján érdemes valóban középiskolát választani?
„Anya, mi lesz, ha nem vesznek fel?” Sok szülő ilyenkor azonnal válaszol. „Majd találsz másik iskolát.”, „Nem lesz baj.”, „Biztos sikerül.” Pedig a gyermek kérdése gyakran nem is erről szól.
Sokkal inkább arról: „Akkor is elég jó leszek, ha nem úgy sikerül?”
Nyolcadik osztályban a felvételi már nem csupán tanulmányi kihívás. Fejlődéslélektani szempontból ez az az életkor, amikor a kamasz identitása formálódik: keresi, hogy ki ő, miben jó, hová tartozik és milyen jövőt képzelhet el magának.
A felvételi pedig könnyen azt az üzenetet közvetítheti: most dől el, hogy mennyit érsz.
Pedig ez az egyik legfontosabb tévhit, amit szülőként érdemes segítenünk lebontani.
A láthatatlan teher, amit sok kamasz csendben cipel.
A rendelőben sokszor nem azzal érkeznek a nyolcadikosok, hogy „félek a felvételitől”.
Inkább ezt mondják:
- „Nincs kedvem tanulni.”
- „Állandóan fáradt vagyok.”
- „Mindenen felidegesítem magam.”
- „Úgy érzem, sosem lesz elég.”
A szülő ilyenkor könnyen lustaságnak vagy motivációhiánynak láthatja ezt.
Valójában azonban sokszor a túlterhelt idegrendszer beszél.
A tartós teljesítménykényszer olyan állapotot hozhat létre, amelyben a gyermek folyamatos készenlétben él. Az agya nemcsak feladatokat old meg – hanem veszélyt figyel. És amikor az idegrendszer veszélyt érzékel, megváltozik a működése.
A szorongás nem mindig sírás formájában jelenik meg
A szorongás kamaszkorban sokféleképpen látható.
Testi tünetek
- fejfájás,
- hasfájás,
- alvási nehézségek,
- étvágyváltozás,
- fokozott fáradtság,
- vizsga előtt remegés vagy hányinger.
Érzelmi tünetek
- ingerlékenység,
- könnyebb dühkitörések,
- visszahúzódás,
- fokozott önkritika,
- „úgysem fog sikerülni” gondolatok.
Viselkedéses jelek
- halogatás,
- túlzott perfekcionizmus,
- állandó ellenőrizgetés,
- vagy éppen a teljes feladás.
Érdekes módon ugyanaz a szorongás két teljesen különböző gyereknél egészen másképp nézhet ki. Az egyik még este tízkor is új feladatokat akar megoldani. A másik ki sem nyitja a füzetét. Mindkettő ugyanazt próbálja szabályozni.
A teljesítménykényszer alatt beszűkül a világ
A felvételi hónapjaiban sok családban minden erről kezd szólni.
- Hány pont lett?
- Mennyi hiányzik?
- Mit kell még gyakorolni?
Közben a kamasz világa beszűkül. Eltűnnek azok a beszélgetések, amelyek korábban róla szóltak.
Pedig ilyenkor lenne különösen fontos emlékeztetni rá:
- nem csak felvételiző,
- nem csak diák,
- hanem ugyanaz a gyerek, aki szeret nevetni, sportolni, zenét hallgatni vagy egyszerűen csak pihenni.
Az idegrendszernek ugyanis nem luxus a feltöltődés. Hanem feltétel.
Az iskolaválasztás nem rangsor kérdése – hanem illeszkedésé
Sok család ilyenkor ugyanazzal a dilemmával küzd.
„Melyik a legjobb iskola?”
Én inkább egy másik kérdést tennék fel.
„Hol tud a gyermek négy éven át fejlődni úgy, hogy közben önmaga maradhat?”
Családterapeutaként azt látom, hogy az iskola és a gyermek közötti illeszkedés sokszor többet számít, mint egy intézmény presztízse. Miben tud az adott iskolában megerősödni a gyermek? Lexikális tudásban? Önbizalomban és önértékelésben? Van lehetősége véleményt formálni és gondolkodni szabadon?
- A gyermek erősségei legyenek az iránytű
Érdemes először nem az iskolát nézni.
Hanem a gyereket.
- Mit szeret csinálni?
- Milyen helyzetekben lelkes?
- Hogyan tanul könnyebben?
- Inkább elméleti vagy gyakorlati beállítottságú?
- Szüksége van strukturált környezetre, vagy önállóbb?
Sokszor ott születik a legjobb döntés, ahol a gyermek természetes kíváncsisága találkozik az iskola lehetőségeivel.
- A képességekhez igazított kihívás a leginkább fejlesztő
Van egy pszichológiai jelenség, amit optimális kihívásnak nevezünk.
Ha a feladat túl könnyű, unatkozunk. Ha túl nehéz, szorongani kezdünk. A legjobb fejlődés valahol a kettő között történik. Ugyanez igaz az iskolára is. Nem biztos, hogy az a legjobb választás, ahol a gyermek folyamatosan túlélni próbál. És az sem feltétlenül, ahol soha nem kell megküzdenie.
- A jövőbeli lehetőségek fontosak – de nem véglegesek
Sok nyolcadikos úgy érzi, most egy életre dönt. Valójában a középiskola fontos állomás. De nem végállomás. Ma már számos út vezet ugyanahhoz a pályához.
Érdemes azt nézni:
- milyen tantárgyak kapnak hangsúlyt,
- milyen fakultációk vannak,
- milyen továbbtanulási lehetőségeket kínál az iskola,
- milyen közösségi élet várható.
A jövőt nem egyetlen döntés zárja le.
- Az utazási idő nem mellékes szempont
Ez az egyik legtöbbet alábecsült tényező. Papíron napi egy óra utazás nem tűnik soknak. Valójában ez heti öt óra. Évente több mint kétszáz. Ráadásul ez az idő gyakran a pihenésből, sportból, barátokból vagy alvásból hiányzik.
Érdemes feltenni a kérdést:
„Milyen lesz egy átlagos novemberi hétköznap ezen az útvonalon?”
Ez sokszor többet elmond, mint egy ranglista.
- És mi legyen a barátokkal?
Talán ez az egyik legnehezebb kérdés. Sok gyerek azért választana iskolát, mert oda mennek az osztálytársai. Ez teljesen érthető. Tizennégy évesen a kortárs kapcsolatok az identitás egyik legfontosabb pillérei.
De érdemes különválasztani két dolgot.
- Jó érzés együtt maradni.
- Jó döntés együtt maradni.
Nem mindig ugyanaz.
Ha egy iskola minden más szempontból jól illeszkedik a gyermekhez, a barátok jelenléte valódi erőforrás lehet. Ha azonban kizárólag emiatt választja, később könnyen megélheti, hogy a közeg mégsem az övé.
Hogyan tudnak segíteni a szülők?
A felvételi időszakban a legnagyobb ajándék nem a tökéletes tanulási terv. Hanem az érzelmi biztonság.
Segíthet például, ha:
- különválasztjuk a teljesítményt a szeretettől,
- érdeklődünk az érzései felől, nem csak az eredményei felől,
- normalizáljuk a hibázást,
- megőrizzük a közös hétköznapi pillanatokat,
- és bevonjuk őt az iskolaválasztás valódi kérdéseibe.
A kutatások is azt mutatják, hogy a felvételi eljárásban minden iskola saját, előre közzétett szempontok alapján dönt – ezek között szerepelhetnek az általános iskolai eredmények, a központi írásbeli és egyes helyeken a szóbeli vizsga is, ezért érdemes minden intézmény felvételi tájékoztatóját külön átnézni.
Amit évek múlva biztosan nem felejt el
Lehet, hogy néhány év múlva már nem fog emlékezni a magyarfelvételi harmadik feladatára.Arra sem, hány pontot szerzett matematikából. Arra viszont nagy eséllyel emlékezni fog,
- hogyan beszéltek vele azokban a hónapokban,
- lehetett-e hibázni,
- és érezte-e azt, hogy akkor is szerethető, amikor éppen bizonytalan volt.
Mert a felvételi végül nemcsak arról szól, hová kerül a gyermek. Hanem arról is, milyen történetet visz magával önmagáról.
És talán ez a történet lesz az, amely a középiskola első napján is ott lesz mellette.
Támogasd Te is gyermekedet a felvételi lelki terheinek enyhítésével a Felvételi beszélgetős kártyacsomag segítségével!
Legutóbbi hozzászólások